Ökörködés a Windows Server 2003 Terminál szolgáltatásával

Halisztok. Három éve, amikor előző sulimba jártam webmesterképzésre, a mi osztályunk kapta a suli legrosszabb géptermét, mert ugye a humán osztályoknak a Wordhöz, és az Excelhez Core2duo kell, de bezzeg Eclipse-hez, Gimphez, és Adobe Flashez elég egy terminál szerver(P4 2Ghz 2GB ram) 30 főre, ugye érzitek az iróniát. Mivel ezeken a gépeken jó formán dolgozni nem lehetett, ezért inkább szórakoztam az osztálytársaimmal. A történethez hozzá tartozik, hogy a terminál szolgáltatás úgy volt megoldva, hogy minden kliensnek saját felhasználó neve ami következő volt: terminal gépsorszáma, a hozzá tartozó jelszó pedig ezzel azonos volt. A rendszer future pedig az volt, hogy akármelyik gépről belehetett lépni akármelyik terminálba, tehát pl.: én ültem a 22-edik gépnél, de ettől függetlenül nyugodtan fel léphettem akármelyik terminálba legyen azaz 1. 5. 8.-adik akárhányadik terminál is, akár egyszerre többre is, méghozzá úgy, hogy aki éppen annál a gépénél ült, és fel volt jelentkezve a saját termináljára észre sem vette, hogy én is fel léptem. Mivel dolgozni nem lehetett, ezért sokan inkább a böngészőt indították, vagy valamilyen csevegő szoftvert. Tehát most jöjjön a konkrét csapás mérés, én pl.: ülök az utolsó sorban, de előttem lévő sorban a 19-es gépnél valaki próbál nettezni, ekkor én beléptem a vékonykliens RDP kliensével a 19-es terminálra, majd start futtatás segítségével elindítottam egy cmd-t, a cmd-be pedig beírtam, hogy taskkill /f /im böngésző bináris file neve majd enter, és már ki is lépett a böngésző, természetesen ezt bármelyik programmal meg lehetett csinálni. Amikor a célszemély már elunta az állandó kilépést, akkor elült egy másik géphez, ahol folytatódott a rémálomXD. Persze később elmondtam, hogy mi is történt konkrétan. Tudom nem egy nagy technikai csoda volt amit műveltem, de szórakozni megteszi, tehát ha hasonló körülmények közt szenvedsz egy iskolában, akkor kapd elő a command linet, és nyomassad, persze csak ha elbírsz majd a lelkiismereteddel:P.

Arch Linux XFCE4 telepítése

Előző bejegyzésben megmutattam, hogy kell telepíteni a Arch Linuxot. Most pedig, ahogy ígértem itt az XFCE telepítés menete, ami nem lesz túl hosszú ha előzőleg követtük a telepítésnél megadott lépéseket. Először is szükségünk van az Arch Linux csomag kezelőjére ami a Pacman. A Pacman kezelését tekintve csak picit tér el az Apt-től ezért nem lesz nehéz meg szokni. Itt is frissíteni kell a csomagadatbázist mielőtt neki kezdünk egy szoftver telepítésnek, ehhez adjuk ki a következő parancsot: "pacman --sync --refresh"
Ha ezzel megvagyunk, akkor telepíthetjük is az egyik kedvenc szoftverem az Midnight Commandert, ehhez adjuk ki a következő parancsot: "pacman -S mc" , majd a feltett kérdésre válaszoljunk igennel. Ez után telepítsük a Gdm-et az a display managert amin keresztül be tudunk jelentkezni illetve kitudjuk választani hogy milyen ablakkezelőt/asztali környezetet szeretnénk használni, ehhez adjuk ki a következő parancsot "pacman -S gdm" a feltett kérdésre pedig itt is válaszoljunk igennel. A grafikus felület használatához jól fog jönni egy felhasználó is ezt hozzuk létre a következő paranccsal: "adduser sipi" így kapunk egy sipi nevü felhasználót püföljük az entert egy darabig amíg nem kéri az új felhasználó jelszavát, majd adjuk meg neki. Ezután már csak az a dolgunk, hogy a futási szinthez hozzáadjuk a dbust, illetve a gdm-et, ehhez adjuk ki a következő parancsot: "mcedit /etc/inittab"

 Az mceditben tekerjük az ablakot az aljára, és alul ahol az alábbi sor szerepel "x:5:/usr/bin/xdm -nodaemon" töröljük, és írjuk a helyére az alábbi két sort.
dbus:3:/etc/rc.d/dbus start
xorg:3:/usr/sbin/gdm -nodaemon
Ha ezt meg tettük nyomjunk egy F2-őt a mentéshez, majd F10-et, vagy dupla esc a kilépéshez, és a terminálhoz való vissza téréshez. Adjuk ki az "init 6" parancsot a számítógép újraindításához, majd az újra indítás után meg fog jeleni a grafikus felület.

 A gdm betöltése után válaszuk ki azt a felhasználót a listából akivel beszeretnénk lépni, majd nyomjunk egy entert.

 Az alul lévő legördülő menüből válaszuk ki az Xfce sessiont, majd írjuk be a jelszavunkat a mezőbe, és nyomjunk egy entert.

És íme a pár perces munka eredménye egy XFCE asztal, ami alig 64 MB ramot foglal le illetve ha nem VirtualBox-ban hoztam volna létre akkor nekem is gyorsan reagálna a katintásra egérmozgatásra stb. Egy kezdőnek ez már egy remek kiindulási alap lehet arra, hogy jobban testre szabja ezt a disztro:P

Arch Linux telepítése

Halisztok. Újra írok:P Most éppen egyik ismerősöm nyomására Arch Linuxot kellet telepítsek:P Bár nem a bonyolultabb disztró, de azért kezdők nyugodtan olvassák csak el ezt mielőtt neki kezdenek a következő bejegyzésnek, ahol elmagyarázom, hogy kell grafikus felületet teremteni rá:P Kezdjük is el először is töltsük le az alábbi linkröl az Arch Linux telepítőjét. http://www.archlinux.org/download/ , majd írjuk ki egy CD-re, bootoljuk be a gépet róla, és már kezdődhet is a móka:P

Itt válaszuk az első opciót, vagyis "Boot Arch Linux".

Ide írjuk be, hogy /arch/setup majd nyomjunk egy entert a telepítő elindításához(megjegyzés: a 2008-as verziónál a root/arch felhasználónévvel, és jelszó nélkül be kellet jelentkezni először).

Nyomjunk egy entert.

Most láthatjuk a telepítő menüjét. A telepítés folyamán minden beállított opció után mindig a következő opcióra ugrik a kurzor, de ettől persze a kurozmozgató billentyűkkel még vissza léphetünk előző menüpontra, hogy egy esetlegesen rosszul beállított opciót újra beállítsunk. Először is nyomjunk entert a legfelső opcióra és állítsuk be, hogy milyen szoftver forrásokat veszünk igénybe az Arch telepítése közben

Az alábbi listán a space billentyű segítségével jelöljünk be mindent a testig kivételével, majd nyomjunk egy entert. Az opciók neve után álló local illetve remote jelzők azt mutatják meg, hogy a szükséges filokat honnan fogja letölteni a telepítő, előbbi a helyi cd/dvd meghajtót, utóbbi pedig az interneten erre a célra elhelyezett szervert jelenti.

A maximális letöltési sebesség érdekében azt javasolja, hogy a következő képernyőn a legfelső ftp.archlinux.org helyett egy másik földrajzilag hozzánk közelebb eső szervert válaszunk.

 Válaszuk ki, hogy melyik tarolóból szeretnénk telepíteni a szükséges szoftvereket.

Itt kiválaszthatjuk, hogy a hellyi cd-rom-ot, vagy a távoli szervert tekintse magasabb prioritású szoftverforrásként.

 Most beállíthatjuk a nettünket, mivel eddig nem tettük meg, bár volt rá lehetőség amikor még parancssorban voltunk, de itt kényelmesebb.

 Nyomjunk egy entert.

 Itt kiválaszthatjuk azt a hálózati adaptert amivel az internethez csatlakozunk, mivel nekem csak egy hálókari van ezért nincs választási lehetőségem:'(XD

 Ha DHCP engedélyezve van a routerünkön, akkor itt is nyomhatunk egyből egy entert.

 Értesítést kaptunk arról a gyakran előforduló tényről, hogy sikerült valami, most éppen a hálózat beállítása.

 Most is nyomjunk egy entert az alapértelmezett szöveg szerkesztő kiválasztásához.

 Ha csak nem akarunk sokat szívni, akkor válaszuk a nano-t alapértelmezett szövegszerkesztőnek.

 Állítsuk most be az időt.

 Válaszuk ki a régiót ahol élünk.

Állítsuk be a dátumot/időt.

Itt kiválaszthatjuk, hogy UTC azaz Greenwich-hez állítjuk e be a gép ráját, vagy a localtime azaz helyi időhöz.

 Az ntp a Network Time Protocol ez egy olyan szerverről kérdi le az időt ami hivatalosan is számon tartja az időt érdemes ezt választani, bár én nem tettem.

 Most kialakíthatjuk a partícióinkat.

 Az Auto Preparingot választva a rendszer számára optimális értékeket fogunk megkapni alapértelmezett méret ként. Én ezeket elfogadom, mivel nem egy produktív rendszer lesz most ebből.

Állítsuk be a /boot méretét.

Állítsuk be a swap méretét.

Állítsuk be a / méretét.

 Még a particionálás végén megkérdi, hogy a fentmaradó területet felhasználja e egy /home partíció létrehozására.

 Itt beállíthatjuk az összes partíció filrendszerét. Én ext3 partíciót választottam, lehet maradi vagyok, de nekem bevált.

 Most kaptunk egy figyelmeztetést hogy a merevlemezünkön hogy ha fontos dolog van, akkor ezt hagyjuk abba, mert letöröl a vinyórol mindent.

 És megint csak siker, úszunk az öröm mámorbanXD

 Végre kiválaszthatjuk, hogy miylen csomagokra van szükségünk.

 Nyomjunk egy entert a folytatáshoz.

 Én itt grubot választottam bootloadernek, de ízlés, és hozzáértés dolga, hogy ki mit választ.

 Ha a következő cikket, ahol leírom, hogy kell grafikus felületet varázsolni az Archra azt is elakarod olvasni, illetve végig csinálni, akkor itt jelöld ki az összes csomag csoportot aminek a nevében xfce illetve xorg van. Ha kész vagy nyomj egy entert.

 Itt a kijelölt csomag csoportokban lévő összes csomagot egyenként kiválaszthatjuk telepítésre, illetve ha valami nem kell, akkor azt el is távolíthatjuk a telepítendő szoftverek listájából. Én eltávolítást nem javaslok, de nyugodtan hozzáadhatunk bizonyos csomagokat, amikről úgy érezzük, hogy szükségünk lesz rá. Ha befejeztük, akkor nyomjunk egy entert.

 Erre az opcióra ha entert nyomunk már el is indul a programok telepítése. Kb 180 MB-ot töltle, és végül 800 MB lesz a feltelepített méret.

Egy üzenet miszerint a telepítés most kezdődik, és hogy a monitoron nyomon tudjuk követni hogy éppen mi történik.

A csomagok telepítése kész. Most nyomjunk egy entert a Continuera és folytathatjuk a munkát.

Nyomjunk egy entert a Configure system opcióra, hogy a rendszerünk config filejait beállíthassuk az előzőleg már kiválasztott szövegszerkesztő segítségével.

Itt láthatjuk rendszerünk config filejait, amik közül a fontosabbak a /etc/fstab, ahol felvehetjük azokat a partíciókat amiket a rendszer indításakor automatikusan csatolni szeretnénk. A /etc/resolve.com ide a DNS kiszolgáló IP címét írhatjuk habár ha jól konfigurált DHCP szerverünk van, akkor ez szükségtelen. A /etc/host ide fel vehetjük azokat a számítógépnév ip cím párokat amiket elszeretnénk érni DNS szerver segítsége nélkül. A fentiek beállítása nem fontos, ha egy tiszta gépre telepítjük őket jól beállított routerrel, akkor csak a Root-Password a lényeg.

Válaszuk ki a kurzormozgató billentyükkel a Root-Password opciót majd nyomjunk entert.

A jelszavunk nem fog látszódni amikor beírjuk.

Telepítsük a csomagválasztás előtt kiválasztott bootloader azaz az én esetemben a grubot.

Egy figyelmeztetés, hogy a grubunkat a következő képernyőn szerkeszthetjük.

Ha csak egy rendszer van a gépen akkor nyomjunk ctrl+x -et, aminek a hatására kilép a szerkesztőből módosítás nélkül.

Itt válaszuk ki azt a merevlemezt aminek a boot szektorába telepíteni akarjuk a bootloadert.

Ismét egy értesítés a sikerről, ezúttal a Grubot sikerült felrakni.

Most már kész vagyunk a telepítéssel, válaszuk az utolsó opciót és nyomjunk egy entert.

Az utolsó értesítésünk,, ami felsorolja, hogy milyen beállítások sikerülte, maradtak ki, illetve nem sikerültek. Nyomjunk entert.

Az újraindításhoz írjuk be, hogy init 6 majd enter.

Újra indulás után a Grub fogad minket, ahol lehetőségünk van elindítani az Arch-ot, illetve az Arch hibakereső módját.

És a jutalmunk egy  Arch konzol ahonnan a határ a csillagos ég. A kövi bejegyzésben bemutatom, hogy kell grafikus felületet varázsolni rá:P